
Ezt másképp látja az angol fejlődés-pszichológia kutatója, Graham Schafer: „Úgy tűnik a kisgyerekek sokkal rugalmasabbak a szóhasználatban, mint azt eddig a tudósok vagy a szülők gondolták.”Hogy bebizonyítsa állítását egy kutatást végzett el Schafer, amelynek az eredményei a Child Development című szaklapban jelentek meg. 52 kilenc hónapos bébi vett részt a kutatásban. Hetente négyszer tíz-tíz perces feladatokat kellett „játszani” a szülőknek a gyerekekkel. A játékba bele kellett csempészni színes könyvek, vagy képek segítségével egyszerű fogalmakat, mint például hal, alma vagy kulcs.
Három hónappal később a gyerekek már egy évesek voltak. Felülvizsgálták a tanuló programot. A bébik két képet mutattak: a halat és a kulcsot. A tanulmányvezető ezután mutatott egy másik kártyát, melyen szintén egy hal volt, de az másképpen nézett ki, mint a gyerekek kártyáján. Ahogy Schafer gyanította, a gyerekek mindig a megfelelő képre tekintettek. Tehát egy értelmes nyelvi készséggel rendelkeznek és egy bizonyos fokig képesek voltak absztrahálni, vagyis felismerni a halat. „A kép, amire ráismertek az egy teljesen más kép volt, mint amit megszoktak. Ebből az derül ki, hogy a kicsik képesek voltak egy más képet valamilyen ismert fogalomhoz társítani.”Schafer szerint a gyerekek és a szülők profitálhatnak is ebből az új felfedezésből. „A szülők most már tudják, hogy nincsenek alsó határok és a gyerekek rendelkeznek azzal a képességgel, hogy szavakat tanuljanak meg” – mondta. „A szülőknek többet kéne beszélniük a gyerekükkel, mint ezt idáig általában tették”.
Forrás: Dr.Info Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!