Vérzékenységről akkor beszélünk, amikor a véralvadás nem a megfelelő ütemben következik be, így a vérzés tovább tart. A véralvadás többszörösen kontrollált fehérjék együttműködésének eredménye. Ezek a fehérjék folyamatosan hatnak egymásra, egymás aktivitását beindítják, fokozzák, és ezzel egy időben hatnak a működésüket gátló faktorok is. Ily módon alakul ki az az egyensúly, hogy vérzés esetén a vér megalvadjon, de a véralvadás ne következzen be az érpályán belül. Ezen fehérjék (alvadási faktorok és a véralvadást leállító faktorok) valamelyikének hiánya, csökkent mennyisége vagy aktivitása vérzékenységet eredményez. Megkülönböztetünk veleszületett és az élet folyamán kialakult (szerzett) vérzékenységet.
Szüléskor az átlagosan 300 ml körüli vér elvesztését normálisnak tekinthetjük, ugyanis maga a folyamat, vérzéssel jár. Amennyiben a vérzés meghaladja az 500 ml-t, akkor postpartum (szülés utáni) vérzésről beszélünk, amelynek lehet szülészeti oka (nem tud összehúzódni a méh izomzata, esetleges méhlepény részletek nem válnak le, stb.).
Amennyiben veleszületetten enyhe vérzékenysége van a kismamának, az a terhesség során nem okoz problémát, mert a terhességben bizonyos alvadási faktorok aktivitása megemelkedik és a véralvadása normális lesz, de a szülés után néhány nappal már fokozódhat a hüvelyi vérzés, mert a kismama eredeti alacsonyabb alvadási faktor aktivitására visszaállt. Sajnos az is előfordul, hogy a terhesség alatt, illetve szülés után alakulnak ki véralvadási rendellenességek, a vérzéses tünetek esetleg csak hetek elteltével otthon jelentkeznek.
Nagyon fontos, hogy kiderüljön az alvadási faktorok csökkent működése a gyermekvállalás előtt, mert a szüléshez és a gyermekágyban a megfelelő kezelést csakis így lehet időben megkapnia.
A vérzékenység megállapításához hematológus által kijelölt és értékelt laborvizsgálatok szükségesek, hiszen a vérzékenységnek több formája, oka létezik, amelyeket más-más módon kell kezelni.