A soványság és az étvágytalanság a csecsemő- és kisgyermekkor gyakori problémái közé tartozik. Szerencsére nagyon ritkán állnak szervi elváltozások a háttérben, de mivel majdnem minden betegséget átmenetileg étvágytalanság és a testsúly stagnálása kísér, ezért az evés-problémás gyereket feltétlenül orvoshoz kell vinni.Ha a kiváltó ok valamilyen heveny betegség, akkor annak gyógyulása után az étvágy spontán és gyorsan visszatér. Úgy tűnik, hogy az okok hátterében leginkább az étvágy helytelen értelmezése (azonosítása az elfogyasztott étel mennyiségével), a túlzott szülôi elvárások, a helytelen táplálási szokások és gyakran családi konfliktushelyzetek állnak.Szülői tévképzetek
Mert mit is szeretne a szülô? Azt, hogy ha beteg a gyermeke, akkor is jól egyen, nehogy ez idô alatt lefogyjon. Kisbabája az elôírt vagy tanácsolt ételféleséget- és mennyiséget, minden alkalommal elfogyassza. A gyerek ne válogasson, ne turkáljon az ételben, egyen gyorsabban, vagy az ellenkezôjét, hogy ne habzsoljon. Szeretné hogy soványabb, vagy kövérebb, vagy magasabb, vagy piros-pozsgásabb legyen, vagyis olyan, ami az ô ismerete szerint az egészség jelének tekinthetô. A filigrán alkatú, a kisétkű, a lassan evô, a hosszan rágó, válogatós gyereket étvágytalannak címkézi, és étvágyjavító készítményeket-, ötleteket kér a számára.
„Keveset szopik!”
Az elsô elégedetlenség a szülô részérôl már a szoptatás idején jelentkezhet akkor, amikor a baba rövid ideig, csak 5-10 percet szopik, vagy éppen ellenkezôleg hosszan és lassan szundikálva szopizik, és nem szopja ki a szükségesnek vélt tejmennyiséget. Tápszeres babáknál az aggódó szülô akkor panaszkodik, ha az „elôírt adagot” nem szívja ki kicsinye az üvegbôl. Megpróbálja felébreszteni, visszatömi a szájába a mellbimbót, vagy addig próbálkozik a cumisüveggel ameddig a kimért adag el nem fogy, esetleg más tápszert kever, hátha azt jobban szereti. Mindezzel elérheti, hogy kicsinye a számára szükségesnél 10-20 grammal többet egyen, aminek az eredménye viszont hasfájás, bukás, nyugtató célú teáztatás, és a következô etetés visszautasítása vagy idejének eltolódása, azaz látszólagos étvágytalanság lesz. Rövid idôn belül már a cumisüveg, vagy a kanál látványa is nyugtalanságot, sírást vált ki a kicsibôl.
Szükségletekre figyelve
Mindig a baba szükségleteire kell figyelni. Ha a fejlôdési üteme az egészséges arányokat követi, az, biztos jelzés arra, hogy neki pontosan annyi kell (akár olyan kevés is) amennyit megeszik.Az etetési probléma jelentkezésének következô idôszaka a hozzátáplálás elkezdésekor jelentkezik. A baba nem akar kanalazni, nem fogadja el a fôzeléket vagy a gyümölcsöt. Az aggódó szülô ilyenkor édesít, és üvegbôl eteti a higított pépet, esetleg újabb ételféleséggel próbálkozik. A sűrűbb állagú ismeretlen ízű étel természetes ellenkezést válthat ki. Ha a baba a kanalazást következetesen visszautasítja az csak annak a jele, hogy még nem érett az elválasztásra, a szilárd ételek befogadására, vissza kell térni a szoptatásra vagy a tápszeres táplálásra. A további cselezgetés, tukmálás eredménye étvágytalanság, de akár hányás, hasmenés, nátha, és ételallergia is lehet.
Amikor beteg a kicsi
Az evés körüli bonyodalom gyakran akkor kezdôdik, amikor a gyerek beteg, és valóban étvágytalan, vagy a gyógyszerszedés miatt, bizonyos szagok, ízek, színek undort keltenek benne. A szülô aggódik, és igyekszik a kis betegbe valamit beletukmálni, leginkább vitaminokat és az általa gyógyítónak vélt ételféleséget - ami többnyire a húsleves vagy a tej. Ez azért helytelen, mert a húslé táptalaja a baktériumoknak, a tej emeli a lázat, a vitaminok pedig fokozzák a kórokozok életképességét.A gyógyulásban segíteni azzal lehet, ha sok folyadékot (gyógyteát, vizet, gyümölcs- és zöldséglevet, erôlevest, azaz zöldséglevest, hús nélkül), és könnyen emészthetô gyógyító ételeket - püréket, szószokat, kásákat - kínálunk. Ezáltal jut elég folyadék a tisztuláshoz, elég természetes vitamin és ásványanyag a sav-bázis egyensúly helyreállításához. Ahogyan gyógyul a kis beteg, úgy fokozatosan megjön az étvágya is, és ha már eheti kedvelt ételeit, rövid idô alatt visszaszerzi leadott dekáit.Erôszakoskodással lassíthatjuk a gyógyulás folyamatát, ételundort, allergiát, és elhúzódó étvágytalanságot okozhatunk.
Alig evô – folyton evô
Gyakori panasz, hogy a gyerek keveset, a szülôi mérce szerint alig eszik, vagy válogat. Tudomásul kell venni, hogy vannak kisétkű gyerekek (sôt családok), akik már csecsemôkorukban sem eszik meg a szakirodalomban jelzett tejadagot, késôbb pedig, a szülôk által kiszámított, vagy felkínált ételfélét, ételmennyiséget. Ez lehet átmeneti jelenség, de lehet hogy, ízlése eltér a családi hagyományoktól, vagy egyszerűen ô kevesebbel is beéri.A gyerekek ösztönösen tudják, hogy mikor, milyen, és mennyi ételre van szükségük.Egészséges gyerek – ott, ahol van mit enni - nem hal étlen, semmi ok az aggodalomra még akkor sem, ha sovány és hosszabb ideje alig eszik valamit.Étvágytalannak tűnhet a bôven teáztatott, vagy a folyton evô kisgyerek is. Ok sokszor azért nem esznek a fô étkezési idôben, mert az etetési idôpontok gyakoriak, még ki sem ürült a gyomruk, s már újból étellel kínálják ôket. A sok folyadék, mennyiségével és cukortartalmával a jóllakottság érzését kelti, illetve a gyomorsavat felhígítva, megakadályozza az éhségérzet megjelenését.
A kelleténél több rost
Az is oka lehet a látszat étvágytalanságnak, hogy a reformtáplálkozás helytelen értelmezése során, a csecsemôket és a kisgyerekeket több liter folyadékkal itatják, és az étrendjükbe a kelleténél több rostot építenek be. Ezáltal a gyermek emésztése megterhelôdik, a bélben a sok folyadéktól megduzzadt rostok teltségérzetet, étvágytalanságot, és hosszabb idô után táplálkozási hiánytüneteket okoznak.
Ha a szorongás az ok
A szorongó kisgyerek sem tud enni. A szorongását tovább lehet fokozni, az egyél parancsszóval. A felszólító forma a szükséglet örömteli kielégítését követelménnyé teszi, és ez a kisgyereket vagy megijeszti, vagy dacot vált ki belôle. A felnôttek haragja, szidása, fenyegetôzése még tovább ront a helyzetenForrás: www.anyuka.hu Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
