A csecsemő a sírásával jelzi, ha valami gondja-baja van. Eleinte fejtörést okoz a szülőnek, hogy mi lehet a sírás oka, egy idő múltán azonban elég biztosan eltalálja. Másképp sír ugyanis a kicsi, ha fáj valamije, mint amikor nem tud elaludni, vagy éppenséggel azt szeretné, hogy foglalkozzanak vele. Habár a felmérések során a csecsemőknek csupán a 10–30 százalékát találták hasfájósnak, olyan apróság még nem született, aki a hasa miatt sohasem zendített rá.Ha korog a gyomrunk, vagy ha degeszre esszük magunkat, nekünk, felnőtteknek is kellemetlen érzésünk támad. Nem lehet tehát meglepődni azon, hogy hasonló ok miatt a csecsemő sem érez másképp. Csakhogy míg a felnőtt uralkodik magán, hiszen tudja, hogy evéssel az éhség csillapítható, egy kis várakozás után pedig a jóllakás miatt kidomborodó és feszülő has „megenyhül”, kellő tapasztalat híján a csecsemő nem ennyire belátó. Ô csak azt tudja, pontosabban érzi, hogy az éhségtől és a jóllakástól egyaránt hasfájása van, s ez ellen sürgősen tenni kell. Minthogy neki erre nincsen módja, sírással figyelmezteti a környezetében levőket arra, hogy cselekedjenek. Az esetek java részében a szülő orvosolni tudja a bajt, így orvosi tanácsra csak akkor szorul rá, ha a próbálkozása eredménytelen marad. Hasfájást ugyanis olyan betegségek is okozhatnak, amelyek kezelésre szorulnak.Levegőnyelés, gázképződés
Folyadékiváskor és a megrágott étel lenyelésekor is levegő jut a gyomorba, amelytől büfögéssel szabadulunk meg. Erre különösen a szénsavas italok ivása után kényszerülünk rá, de kiadós étkezés után is van benne részünk (ezt Ázsia bizonyos részein értékelik a vendéglátók). A csecsemők kivétel nélkül hajlamosak arra, hogy szopáskor vagy cumizáskor levegőt nyeljenek, ezért etetés vagy itatás után (sőt, elhúzódó szopás esetén közben is) ajánlatos megbüfiztetni őket. Ehhez a felültetés is megfelelő póz, ám a szülők többnyire a vállukhoz emelik a csöppséget, s úgy szabadul meg a gyomrát telítő-feszítő levegőtől, nemegyszer egy kis étel vagy ital kíséretében. Azt a csecsemőt, aki rendszeresen „levegősen” eszik vagy iszik, a legjobb ülve etetni-itatni (ehhez a szája alatt megtörő cumisüvegek is forgalomban vannak), mert ilyenkor a lenyelt levegő szinte nyomban visszakívánkozik a tápcsatornából.Nagyon kellemetlen és fájdalmas lehet az is, amikor a belekben megszorulnak a szelek. Ilyenkor az a teendő, hogy a tovahaladásukat és a kiürülésüket elősegítsük. Minthogy a kiscsecsemő még nem tud forgolódni, erről a szülőnek kell gondoskodnia. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hátra vagy hasra fordítás egyaránt eredményre vezethet. Még jobb azonban, ha ez idő alatt a gyermek kézben van, nagyjából vízszintes testhelyzetben. Ha ilyenkor egy kicsit rázogatják is, az előmozdíthatja a gáznak a bélben való előrehaladását. Bevált módszer a hanyatt fekvő csecsemő hastájékának enyhe masszírozása, valamint az is, ha a lábait gyengéden többször a hasa felé nyomjuk vagy körözünk velük. A hasüregi nyomás fokozódása ugyanis áttevődik a belekre, s megmozdítja a bennük elakadt kisebb-nagyobb gázgyülemet.A szülőnek természetesen arra is figyelnie kell, hogy rendben van-e csecsemőjének a széklete, mert a szorulásosság is közrejátszhat abban, hogy a belekben képződő gáz nem képes annak rendje-módja szerint kiürülni. Erre különösen akkor kell számítani, amikor a csecsemő már szilárd ételeket, azaz vegyes kosztot kap, mert abban több a gázképző anyag, mint az anyatejben (persze, rendes emésztés esetén).
Allergia, felszívódási zavar
Amiről eddig szóltunk, az nem betegségre utal. A csecsemőnek azonban olyan hasfájást okozó bajai is lehetnek, amelyeket okvetlenül kezelni kell. Első helyen a gyomor-bél rendszeri fertőzéseket említjük meg, amelyek görcsös hasi fájdalmat idézhetnek elő. A legsúlyosabbakra (például a kolerára) hazánkban szerencsére nem kell számítani, ám csecsemőkorban a kólibaktériumos vagy a szalmonellás fertőzés is súlyos lefolyású lehet. Minthogy ezekkel rendszerint kórházba kerül a gyermek, a hasfájás enyhítése, megszüntetése is az egészségügyi személyzet feladata. Baktériumos fertőzésekről lévén szó, természetesen antibiotikumot kap a csecsemő, s mihelyt a kórokozó megsemmisül, s ezzel a fertőzés megszűnik, a hasfájástól is megszabadul a kis beteg.Étkezés utáni hasfájással és sírással reagálhat a csecsemő arra is, ha az étel valamelyik összetevőjére allergiás. Ez elsősorban az olyan családba születő gyermek esetén nem meglepő, akinek valamelyik közeli rokona allergiás betegségben szenved. Ha a hasi panasz egyéb jellegzetes (például bőr-) tünetekkel is jár, akkor viszonylag könnyű a bajmegállapítást végző orvos dol-ga, egyébként viszont előfordul, hogy hosszabb-rövidebb ideig felderítetlen marad a hasfájás hátterében meghúzódó ok. Nem könnyű ugyanis ráakadni arra az anyagra, amelyre a csecsemő allergiás. Ha a tehéntejre való átálláskor kezdődnek a panaszok, akkor alighanem a tej valamelyik alkotórésze (fehérjéje, cukra) a bajkeltő tényező, de olyan kicsinyek is akadnak, akik a tápszerben levő szójára allergiásak. Ezeken kívül se szeri, se száma azoknak a növényi és állati eredetű anyagoknak, amelyek allergiás panaszokat – köztük hasfájást – idézhetnek elő. A hüvelyes növényektől az olajos magvakon át a tojásig és a rákhúsig terjed a sor. A bűnös anyag föllelése nem kizárólag az orvos dolga, hanem a szülő is nagyban a segítségére lehet, hiszen ő észleli nap nap után, hogy milyen ételek elfogyasztását követően jelennek meg csecsemőjének a panaszai.
Éretlen idegrendszer
A tejjel kapcsolatban az előbb már említettük a cukrot (a tejcukrot vagy laktózt), amely kémiailag két egyszerű cukorból (szőlőcukorból, azaz glükózból, valamint galaktózból) áll. Az enzimhiánnyal vagy -hibával születő gyermek már csecsemőkorában hasfájással (is) reagálhat arra, hogy a szervezete nem tud mit kezdeni a galaktózzal vagy magával a laktózzal. De hasonló a helyzet akkor is, amikor a liszt sikérjében levő egyik összetevő a bajkeltő tényező. Ez nemcsak a bél nyálkahártyájának károsodását idézi elő, hanem haspuffadás, hasmenés és hasfájás is származhat belőle. Ilyenkor – miként a táplálkozási allergia és a felszívódási zavarok egyéb eseteiben is – az a megoldás, ha a csecsemő étrendjéből kihagyják a tünetet keltő anyagot.Minthogy a hasfájós kiscsecsemők java része a gyakori sírást nem számítva teljesen egészséges, tehát rendesen eszik és gyarapszik, az ő bajukat több orvos is a központi idegrendszer éretlenségével hozza kapcsolatba. Emellett az szól, hogy a görcsös (kólikás) hasfájás és sírás már a születés után elkezdődhet, s három-négy hónapos kor után magától megszűnik. Ez idő alatt ugyanis az idegrendszernek a bélműködést is szabályozó része olyan fejlődésen megy át, amely elengedhetetlen a tápcsatorna szabályos mozgásához, következésképp a gyomor- és béltartalom rendes továbbításához. Addig azonban a sírás is súlyosbítja a bajt, mert a csecsemő emiatt is sok levegőt nyel, s ha azt nem büfögi fel, növeli a bélgáz mennyiségét, s fájdalmasabbá teszi a has feszülését. Az a szülő jár el tehát a saját nyugalma érdekében is helyesen, aki minden lehetséges módon igyekszik megszüntetni a hasfájást és a sírást (e kettőnek az ördögi körét, hiszen – mint láttuk – a hasfájás sírást, a sírás pedig hasfájást idézhet elő). Ehhez a csecsemő hasfájását csillapító fogásokat bemutató képeinkkel is segítséget kívánunk adni. Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
