gyerek_es_szamitogepHa otthon számítógéppel dolgozunk, természetesen a kisgyerekünk ezt is utánozni akarja. Nem kell, nem is lehet eltiltani őt a géptől. A számítógép a gyermekeink számára már teljesen „természetes szerkezet”. A világháló elterjedésével egyre többen dolgoznak otthon, a számítógép tehát egyfajta háztartási multimédiacentrummá alakult.

 

A gyerekek ezzel nőnek fel, a számítógép kezelését sokkal könnyebben elsajátítják, mint a felnőttek. Bizony sok gyerek ügyesebben tud e-mailt küldeni, mint kézzel írni. De segítségével nyelveket tanulhatnak, vagy akár matematikázhatnak is. És persze játszhatnak! Ezerféle számítógépes játékot: a legegyszerűbb mesefigurástól a városalapítóson, sakkozóson és a kártyázóson át egész a lövöldözősig. Persze mint mindennek, az effajta játéknak is vannak pártolói és ellenzői. A számítógépes játékok azonban megállíthatatlanul terjednek és fejlődnek tovább. Maguk után vonva az ember, az egyén, a gyerek elmagányosodását, vagy „átköltözését” egyfajta más: virtuális világba.



Káros vagy nem -- ki tudja eldönteni? A szakemberek vitáznak a kérdésről. A gyerek normális testi és lelki fejlődése érdekében szüksége van a mozgásra és kortársai társaságára. A számítógép mellett egy helyben ülve, magányosan eltöltött hosszú órák egyértelműen nem szolgálják testi épségét. Elsősorban a gerinc és a szem károsodik. Ha teljesen megtiltani nem is lehet a számítógépezést, legalább igyekezzünk korlátozni az előtte eltöltött órák számát, és nem árt, ha egy megfelelő széket is veszünk. És bizony zavarjuk csak ki csemeténket a friss levegőre, vagy a játszótérre: hadd mozogjon, focizzon a barátaival! Vagy menjünk el közös családi kirándulásra a természetbe! Sok tanulmány megjelent már arról, milyen károsan hat a számítógépes játék a gyerek lelkére. A gyerekek körében megjelent agresszivitás, az iskolai lövöldözések miatt sokan a computeres játékokat kárhoztatják. Ennek az állításnak némiképp ellentmondanak azok az esetek, melyek olyan gyerekekkel történtek meg, akik életükben soha nem láttak computert.

 

Gondoljunk csak az afrikai tuszi és hutu törzsek kegyetlen gyilkos gyerekeire! Több millió gyerek játszik számítógépen, mégsem válik belőlük agresszív felnőtt. A probléma inkább abban rejlik, hogy a szülők elfoglaltak, nincs idejük a gyerekre. Hogy nyugtuk legyen, a képernyő elé ültetik már a kicsiket is, hiszen a gyereket lefoglalják a színes, mozgó képek a tévében éppúgy, mint a computerben. A szülők egyre kevesebbet, vagy egyáltalán nem olvasnak esténként mesét, nem beszélgetnek, nem kommunikálnak a gyerekükkel – mert túlhajszoltak, fáradtak, nincs idejük… Károssá akkor válik a computerezés, ha a gyerek (vagy felnőtt) ide menekül a valós élet elől, s ha az igazi dolgok már nem érdeklik.

 

Az ember éppúgy válhat computerfüggővé, mint alkohol-, drog- vagy játékautomata függővé. De ez nem jelenti azt, hogy mindenki azzá válik, aki számítógépezik, hiszen nem lesz mindenkiből szenvedélybeteg sem. A számítógépes játékokat gyártó cégek úgynevezett oktató-szórakoztató játékokkal is jelentkeznek, melyekkel főleg a kisgyerekek és kisiskolások táborát célozzák meg. A testi fogyatékosoknak is sokat segítenek ezek a programok: házhoz szállítják az iskolát, megkönnyítik az ismerkedést, a tájékozottságot, szórakoztatnak. Nyugodtan megengedhetjük a kisgyerekünknek, hogy pár percig próbálkozzon a billentyűzet ütögetésével vagy az egér húzogatásával. Nagyobbacska gyereknek is megengedhető a 20-30 percnyi, esetleg egy órás számítógépes játék élvezete, persze szigorúan mértékkel. És az sem mindegy, milyen játékot játszik: válasszunk számára oktató-szórakoztató játékot. Ne játsszon vele a gyerek minden nap, inkább csak hétvégén, amikor amúgy is több a szabadideje! A virtuális agresszió válogatott izgalmait azonban a neves gyerekpszichológusok egyértelműen káros hatásúnak tartják, csakúgy, mint a mértéktelen videózást (horror és szexfilmek nézését).

 

Tanítsuk csemetéinket mértéktartásra, mert könnyen függővé válhatnak, ha más szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget nem kínálunk nekik. Mindenekelőtt azonban a kisebbeknek inkább meséljünk, beszélgessünk velük, sétáljunk, szórakozzunk közösen. A nagyobbacskákkal pedig próbáljunk társasjátékokat játszani, vagy bevonni őket a ház körüli munkákba, ismertessük meg vele hobbijainkat (ez utóbbi megszerettetésével természetesen ne erőszakoskodjunk!). A számítógépes játékok nem árthatnak, ha mértéket tartunk. Egyszerűen ne hagyjuk, hogy a gép uralkodjon felettünk!

baratno.com
HA TETSZETT A CIKK, KÉRLEK OSZD MEG MÁSOKKAL IS!